FAIPARI TECHNOLÓGIA.

1. Mily ismeretekkel foglalkozik a faipari technológia?

    A faipari technológia, az asztalosiparban feldolgozásra kerülő összes nyersanyagok, azok megmunkálásánál használt segédanyagok, szerszámok, eszközök, gépek és az asztalosmunkák kivitelezéséhez szükséges egyéb ismeretekkel foglalkozik.
    A jó asztalos iparost ma már el sem lehet képzelni anélkül, hogy a mesterségének nyersanyagait, szerszámait ne ismerje, mert ezek az ismeretek teszik képessé arra, hogy megbízható, szakszerűen kivitelezett és külső csínosságnak is megfelelő jó munkát végezzen.

2. Mit kell ismernie egy asztalosnak?

    Az asztalosnak ismernie kell:
A) a faanyagot, melyet feldolgoz,
B) a segédanyagokat és félgyártmányokat, melyeket munkájánál felhasznál,
C) az összes befejező és csínozó eljárásokat azok anyagait és tulajdonságait,
D) a kéziszerszámokat és gépeket, melyekkel munkáját megkönnyíti,
E) a műhelymunkát és a műhely-berendezést.
F) tisztában kell lenni munkájának alakításával, kiképzésével, díszítésével, megrajzolásával, szerkezeti részével,
G) a bútor stílusokkal.

25. Műhelymunka.

    A szerkezet jósága, mint tudjuk, annak anyagszerűségétől függ, azonkívül a kötőanyagtól és a készítési eljárástól. Jó szerkezet készítéséhez tehát a munkásnak alaposan ismernie kell az anyagot.
    Ismernie kell ezenkívül a készítési műveleteket, a befejező eljárásokat, hogy azokon a szerkezetre való gyors és sikeres befejezését végrehajtsa. Az ilyen munkás teljesítőképessége jelentékenyen felülmúlja a tervszerűtlenül dolgozó munkásét, ez pedig nemcsak magára a munkásra nézve előnyös, hanem a mesterre nézve is, mert értelmes munkás gyorsabban, hevesebb kockázattal, kisebb ellenőrzés mellett dolgozik, miáltal csökken a műhelyköltség s ezúton a termékek előállítási ára. mindezeket összevéve, beláthatjuk, hogy az iparosnak, aki igazi mester, nem kevés készültségre kell szert tennie, s érthetővé válik az is, hogy a sok közül miért oly kevés a kiváló, a jelentékenyebb anyagi és erkölcsi eredményeket elért iparos.
    A képzett és művelt iparos azzal sem elégedhet meg, hogy a szükséges ismereteket megszerezte, mert neki a korral együtt kell haladnia, alkalmazkodnia a helyzetek változásaihoz, tudomásul kell vennie a technikai találmányokat, megismerve az új irányokat, amit munkája sikere megkövetel. Szóval a jó iparos holtig tanul! Ezt a célt szolgálják az iparügyi miniszter által rendszeresített továbbképző tanfolyamok.

26. Milyen legyen egy asztalosműhely berendezése?

    A bútorasztalosnak műhelye, berendezésénél nagyobb körültekintéssel kell eljárnia, mint az épületasztalosnak, ha jó munkát akar készíteni. A helyiség csak akkor használható, ha száraz és világos (pince semmi esetre sem) és ezenkívül még jó fűthetőnek is kell lenni. Kisiparosaink nem fordítanak elég gondot a hely megválasztására, pedig úgy a mester, mint a munkás élete nagy részét a műhelyben kénytelen eltölteni, és ha a műhely nem elég egészséges, sok betegségnek lehet okozója. Tehát olyan helyet válasszunk, amely lakószobának is megfelel, legyen világos, magas, tágas, napos és könnyen szellőztethető. Igen rossz a földes, alacsony, kisablakú helyiség műhelynek, mert tönkreteszi egészségünket s akadályoz a jó munka készítésében. A városi pincehelyiségek csak akkor felelnek meg faipari műhely követelményeinek, ha nagy ablakaik vannak, elég magasak és kifogástalan szárazak. Az asztalos kismester gyakran beéri egyetlen helyiséggel — kényszerűségből. Nyersanyagát az eresz alatt, készárúját pedig a lakásban helyezi el, ez a kényszerű elhelyezkedés mutatja azokat a legszükségesebb helyiségeket, melyekre a kismesternek is szüksége van.
    Anyagraktárnak bármilyen jól fedett fészer megfelel. Az anyagot az eső és a nap ne érje, ellenben a levegő, szél jól átjárja.
    Készáruraktár céljaira száraz, levegős, jól zárható helyiség alkalmas, s nedves, levegőtlen, rosszul fedett és rosszul zárt helyiségben a kész bútor tönkremegy.
    Nagyobb asztalosműhelynek már több helyiségre van szüksége, maga az üzem menete, fejlődése fogja előírni, hogy milyen helyiségről kell gondoskodni.
    A munkaterem nagysága mindig megszabja, hány munkás kaphat benne helyet. És viszont a munkások száma előírja, mily nagy munkaterem szükséges számukra. Egy munkásnak legkevesebb 6 m2 területet kell számítani, kényesebb bútormunkáknál nyolc m2 szükséges. Igen ajánlatos a bútorasztalosságban a pácolást és fényezést végző munkásokat külön műhelybe helyezni. Ezen csínozó eljárásoknak ugyanis melegebb és pormentes, tiszta helyiség kell, ha kifogástalan, munkára törekszünk.
    Enyvező helyiség berendezése által különösen nyáron mentesítjük a munkásokat attól, hogy túlfűtött helyiségben dolgozzanak.
A műhely világítását csak nagy ablakok segítségével biztosíthatjuk. Az esti világítás legyen egyenletes mennyezet és külön munkahely megvilágítás.
    Az anyagraktárt a nagyobb műhely nagy anyagfogyasztása teszi szükségessé. Az anyagnak megbízhatóan száraznak kell lennie, s ezért ily nagyobb műhely nagy készletet tart, melyet maga kezel és ily módon az anyag állapotáról helyes ismerete van. Külön helyet kell biztosítani a kellék és üzemi anyagok elraktározására, valamint külön helyet kíván a furnirkészlet elraktározása is.
    Ahol épület és bútormunka együtt készül, a két műhelyt célszerű szétválasztani, úgyszintén külön helyiséget kíván a gépműhely is. Irodahelyiségnek megfelel a műhelyből üvegfallal elválasztott helyiség. Ebben végzik a könyvelést, a számadásokat, itt készítik, a rajzokat s itt tartják a különleges finom szerszámokat,
    Utolsónak hagytuk a szárítókamra felemlítését, pedig az asztalos üzemnek talán a legfontosabb része, mert a legtöbb hazai faanyagunk új vágású s nagyon rászorult a szárításra. Még a legegyszerűbb kályhafűtési szárító is nagy szolgálatot tesz a műhelyi termelésnek.