Felületkezelés

A befejező műveletek során a felületet bevonatokkal látjuk el. E bevonatok nélkül a fa rajza kevésbé jut érvényre, a felületek könnyen piszkolódnak, és erősen ki vannak téve a fény, a levegő hatásának, továbbá érzékenyek külső hatásokra, karcolásokra, állati és növényi kártevőkre.

Munkánk során, sokféle minőségű felülettel találkozunk, csak úgy tudjuk kiválasztani a megfelelő eljárást (technológiai folyamatot), ha ismerjük az összes felületkezelési műveletet. A csiszolás, az előkészítéshez sorolható, mégis ez az egyik legfontosabb művelet.

A következőkben, a különböző minőségű felületet adó végső felületkezelő eljárásokat, főleg a színtelen lakkozást ismertetjük.

A felületkezelések főbb típusai, fajtái:

1. A felület finomítása.
        Felületelőkészítés >>>
        Finomcsiszolás >>>
        Csiszolás, tömítés.
2. A fa színezése
        Pácolás >>>
        A fafelület színezése, lakkozás alá.
3. Egy a fa felületébe beszívódó színten vegyianyagok bedörzsölése.
        Olajozott felület , száradó olajjal.
        Viaszolás >>>
        Viaszos bedörzsölés.

4. A fafelületre, színtelen filmréteg felvitele. Lakkozás. >>>

1. Olajlakkozás (elsősorban, hangszerekhez)

2. Gyanta- és szeszlakkozás. Sellakpolitúrozás >>>
        Antik bútorok felületkezelése

3. Nitrólakkozás (Nitrócellulóz) >>>
        Régi fafelületek felfényezése >>>
        Fizikai és kémiai ellenállóságuk mérsékelt.

4. Szintetikus higítású (lakbenzin) lakkozás
        Jobb minőségű felületet ad mint a nitró, viszont lassabban szárad, ezért van ideje a lakknak elterülni.

5. Poliuretán kötésű lakkozás
        Általában kétkomponensű termékek, magas száraz anyagtartalmuk miatt vastag lakkréteg alakítható ki, fizikai és kémiai ellenállóságuk jó. Enyhe sárgító hatással rendelkeznek. A modern felületkezelő anyagok közé tartoznak a faiparban.

6. Poliészter alapú lakkozás >>>
        Poliészter lakkozott felület csiszolása és polírozása.
Általában háromkomponensű termékek, közel 100%-os száraz anyagtartalmuk miatt töltőképességük kiváló, fizikai és kémiai ellenállóságuk nagyon jó.

7. A vizesbázisú lakkozás
        A legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak is megfelelnek. Egy és kétkomponensű változat kapható. Akril, poliuretán alapúak.

8. Az oldószeres akril alapú lakkozás
        Elsősorban víztiszta átlátszó hatásukkal emelkednek ki a különböző típusú lakkok közül.. Általában kétkomponensű termékek. Alacsony szárazanyagtartalmuk miatt töltőképességük közepes, fizikai és kémiai ellenállóságuk viszont jó. Jelenleg a legjobb felületkezelő anyagok közé tartoznak a faiparban, és az autófényezés területén.

5. A fafelület lezárása nem átlátszó filmréteggel. Festés, mázolás, aranyozás.
        Mázolás, festés  >>>
        Lazúrozás
        Aranyozás

A felületkezelés eszközei, technológiái.
        Ecset.
        Henger
        Szórással történő lakkozás>>>

Munkavédelem, balesetelhárítás.
        Munkavédelem, balesetelhárítási előírások >>>

 

 

 

A felületkezelések sokrétűsége miatt a webhely több oldalán is írunk a különböző lakkozási, politúrozási eljárásokról, némelyik felett már eljárt az idő (elavult). A túlhaladott technológiákat is ismerni kell az asztalos mesternek, mert a munkafolyamat során be kell építeni néhány olyan szakmai fogást, amelyekre ritkán van szükség, de tökéletes végeredményt csak így alkothatunk.

 

 

A faragott fafelületek védelme

A felületek kezelése annyiban tér el a bútorok sík felületeinek bevonataitól, hogy a díszítmények kiemelésére törekszik. E törekvéssel nem fér össze az ún. magas vagy tükörfényű felület. A matt és a selyemfény a faragásokat szépen kiemeli, különösen akkor, ha a faragott felület színben és fényben egy árnyalattal eltér a mélyebben fekvő részektől.

 Fényezés.

A fényezés (politúrozás) célja a fát olyan kemény, egyenletes, üvegszerű bevonattal ellátni, amely a fa színét és struktúráját nem fedi el.
Valamely felület fénye annál nagyobb, minél jobban visszaveri a ráeső fényt. Jó fényt akkor nyerünk, ha a felület maga is sima, és a felület összes pórusa tömítve van.
Ha csak csiszoljuk a fát, akkor az többé-kevésbé tompa fényű lesz. A fa fénye fokozódik, ha a pórusokat kitöltjük.
A fényezés sikere attól függ, hogy az alap változatlan marad-e. Mivel a fa és az enyv dolgozik, és minthogy a mozgás a bútor különböző helyein különböző mértékű, azért úgyszólván lehetetlen olyan felületet előállítani, amelynek bevonata tartósan fényes marad.
Praktikus szempontból a bágyadt és viaszos felületek megfelelőbbek, mint a fényesek. A bágyasztás melegebb, és jobban megtartja, sőt kiemeli a fa struktúráját, mint a fényezés. Egészen kis karcolások, amelyek a gyakorlatban nem kerülhetők el, fényezett felületen csúnyán hatnak és nehezen távolíthatók el. Jól fényezett bútort válogatott anyagból, nagy gonddal és hosszú közbenső szárításokkal lehet csak előállítani.
A fényezőhelyiségnek tisztának, pormentesnek és legalább 18.. .20 °C hőmérsékletűnek kell lenni. Labdával való fényezéskor több darabot kell egyszerre fényezni azért, hogy a labdával való végigjárás után az egyes darabok minél hosszabb ideig száradhassanak.