A politúrozással rokon természetes felületkezelések anyagai.

Gyanták
Állati eredetű (Sellak)
Növényi eredetű
Ásványi eredetű (megkövesedett növényi)

Rhus-gyanta (Rhus vernicifera)
Ez a legjobb minőségű, és nagy értékű lakkfa (lakkszömörce) gyantája ( az összes többi felületkezelés ezt próbálja utánozni). A japán, és kínai lakk alapanyaga. A legelállóbb természetes lakkréteg. A rhusfa gyantája mérgező. A lakkfa gyantaszerű nedvéből előállított lakkot Japánban és Kínában használták először, különleges tulajdonsága, hogy csak párás levegőn szárad meg. A tökéletes lakkréteghez mindennapos, néhány órai munka, és kb 30 nap kell.

A távol-keleti lakk növényi eredetű. A lakkfa (Rhus Vernicifera) megcsapolásával gyűjtik össze annak sűrű mézgaszerű nedvét, mely rendkívül különleges tulajdonságú anyag: Természetes hőmérsékleten, de csak párás levegőben átalakul, polimerizálódik, s a hosszú száradás alatt megkeményedve, víz-, sav-, sőt jelentős mértékben hőállóvá is válik. Szűrés, tisztítás, ülepítés után többféle pigment keverhető hozzá, így kiválóan alkalmas nemcsak fa, hanem különféle más alapanyagú tárgyak egyszerű bevonására és művészi kivitelű díszítésére is. Jellemző még, hogy szilárdságuk ellenére a lakktárgyak igen könnyűek és rugalmasak.

A nagyon munkaigényes és csak hosszú idő alatt előállítható sok-rétegszerkezet (kb. 30-200 alapréteg) felvitele nem csak az igényes díszítés alapfeltétele, hanem ettől függ a tárgy szilárdsága és élettartama is. A rétegenkénti csiszolás kémiai és fizikai szempontból egyaránt szükséges az ellenálló, rugalmasan erős, tükrösen csillogó, tökéletes felszínképzéshez.

Idézet, az edészeti lapok 1887. évi 7.-dik számából:
(Lnk.) A japáni lakkmézga-fa. (Rhus vernicifera L.) Japánnak ezen egyik legfontosabb kereskedelmi növénye szolgáltatja azt a mézgát, a melyből a hires japáni lakk készül; a japáni lakkozott tárgyak pedig mint tudjuk ép oly drágán fizetett áruczikkeket képeznek, mint a Japánnal szomszédos Kína porczelánja. A Rhus vernicifer igen szép növésű fa és mintegy 8—10 magasra nő; növése az első években igen gyors, később azonban mindinkább csökken, s átlagban 30 cm-re tehető évenként. A páratlanulosztott levelek májusban fakadnak s októberben hullnak le; az egyes levélkék ép élüek, tojásdadok vagy hosszasan tojásdadok, hegyezettek. Az aránylag vastag galyak végein a levelek hónaljából körös-körül lomhán leomló zöldes-sárga virágfürtök júniusban jelennek meg, a szintén zöldes-sárga, fénylő csontár-gyümölcs pedig októberben érik s levélhullás után gyűjtetik össze. A magbél a n ö v é n y i a g y -g y ú t , a japáni „Ro"-t szolgáltatja, a mely gyertya készítésre is használtatik. 8 éves korában a fa már termőképes, fejlődése maximumát azonban csak 18—20 éves korában éri el. Ezen fontos kereskedelmi növény meghonosítására Németország egyes vidékein már tétettek kísérletek, még pedig állítólag szép eredménynyel. Igy a frankfurti növénykertben számos magi'ól kelt erőteljes példány díszlik; ezek a legutóbbi szigorú teleket nyilt helyen, betakaratlanul a legkisebb baj nélkül állották ki. Ha az ezen meghonosított fákból nyerendő lakk, ugyanozon jó tulajdonságokkal fog bírni, mint a japáni —, a mely mint tudjuk ugy a savaknak, mint az alkoholnak; nedvességnek, hőnek s egyéb külső behatásoknak évszázadokon keresztül ellentállani képes, a nélkül, hogy tükörfényét elveszítse, — akkor a japáni lakkfa gyorsan fog Európában is elterjedni, annál inkább pedig mivel a japáni lakk Japánban is, — hol a fa vadon már nem található, hanem csak kertileg miveltetik, — a legdrágább áruczikkek közé tartozik. A lakmézga nyerése czéljából a törzsek egy erre a czélra alkalmas módon meghajlított késsel sebeztetnek meg, a mely sebhelyeken a mézgát áprilistól októberig gyűjtik. A tavaszszal nyert mézga vizes és kevésre becsültetik, ép igy az őszszel nyert is, a mely viszont igen sürü, sőt darabos szokott lenni; a legjobb és legtöbb mézgát július és augusztusban nyerik. Az összegyűjtött mézgát, hogy a vizrészek abból elpárologjanak, napos helyen tartják s többször megkavargatják; igy kezelve a lakk sürü és tökéletesen tiszta lesz. („Oest. Forst-Zeitung".)


Dammár
Földünk egyik legértékesebb és legszebb növényi gyantája.
    A dammár neve a malájul azt jelenti: macskaszem, melyet erős fénytörő tulajdonsága miatt kapott. Délvidéki fenyőfákból kiszivárgó gyanta,terpentinben oldódik, lakkokat készítenek belőle.
    A dammár a szárnyas magvú növények nemzettségébe tartozó különféle fák (Hopea-félék, Engelhartia spicata, dammara orientalis stb.) gyantája Ázsia és Afrika trópusi területéről.
    A dammárgyanta gömbölyded csepp, vagy hosszúkás, jégcsapszerű formában kerül forgalomba.

Szandarak
Növényi eredetű gyanta, alkoholban oldva a polítúrhoz keverik, hogy az keményebb legyen. Rideg, törékeny anyag.

Borostyán
Az őskor fáinak gyantája. A legtartósabb, és legszebb fényű borostyánlakk készül belőle.

Masztix
A Földközi-tenger vidékén (a görögországi Chios-szigetén) honos pisztáciafa kérgéből nyert sárgás színű illatos gyanta. Szemcsés, sárgás, zöldes, szaga balzsamos, íze keserű. Bár
merev, hosszabb rágás után tésztaszerüvé válik. Nagyon világos színű és nem sárgul.
Csodálatos illata van (balzsamos mézga).

Sárkányvér
A hasonló nevű pálma gyümölcséből kicsurgó vörös színű gyantája, mely borszeszben és olajban oldva a politúrok színezésére használható,

Kolofónium-glicerinészter
A természetes kolofóniumgyantát egy különleges, ősrégi eljárással az egyik legfontosabb természetes zsíralkotóval, a glicerinnel való főzéssel alakítják át. Az eredmény egy nagyon időjárásálló,
rugalmas gyanta.

Mész-kolofónium
olvasztott kolofónium gyantából állítják elő, melynek természetes savtartalmát égetett mész hozzáadásával semlegesítik

Az antillák elemi-mézgája név alatt előforduló gyantát a terebenthaeeák családjába tartozó Bursera gummifera-fáról nyerik.

A mirhát, a tömjént, a masztikszmézgát, a mekkai balzsamot stb. a terebenthaceák családjába tartozó fák háncsrészeiben levő tejedények tartalmazzák.

Viaszok
Állati eredetű
Növényi eredetű
Ásványi eredetű

Méhviasz
A legismertebb és legnemesebb állati eredetű viasz, melyet már az ókorban is használtaktak felületek védelmére. A tiszta méhviasz csak melegítve (+60°C-on) használható fel. Az így kapott
felület napfény hatására erősen fakul. A méhviaszból lenolajkence, oldószerek (pl. terpentinolaj) és különféle nemesítő anyagok hozzáadásával méhviaszbalzsam készíthető.

Méhviasz-ammóniumszappan
A méhviaszt egy nagy üstben főzve szalmiákszesszel szappanosítják el. Az elszappanosított viasz falfestékeink pigmentjeihez kiváló természetes nedvesítőszer.

Kaucsuktej
A kaucsuktej a kaucsukgumi nagytöménységű természetes vizes diszperziója. A ragasztók nélkülözhetetlen kötőanyaga. Azért, hogy szállítás közben ne csapódhasson ki, némi szalmiákszeszt
mindig hozzá kell adni.

Olajok
Száradó olajok
Félig száradó olajok
Nem száradó olajok
Kezeltolajok
Ásványolajok

Tungolaj, vagy kínai faolaj
A faolajat nem egyetlen növény szolgáltatja: Kínában két különböző, Japánban pedig egy harmadik olyan növény van melynek magjából sajtolt olajat a kereskedelemben faolajnak nevezik, s mely
olajok kémiai és fizikai tulajdonságai eredetüktől függetlenül csaknem tökéletesen megegyeznek.
A faolaj legismertebb gazdanövénye a Kínában honos tungfa (Aleuritis fordii montana és cordata).
A faolaj vékony rétegben felkenve nagyon gyorsan szárad, sokkal gyorsabban, mint a lenolaj, bár nem áttetsző, sima rétegben, mint a lenolaj, hanem matt, sajátos, jégvirágra emlékeztető
struktúrában
Keményebb, vízállóbb felületet ad, mint a lenolaj.

Lenolaj-káliszappan
Tiszta lenolajból kálilúggal vagy hamuzsírral való elszappanosítással előállított, vízben gyengén oldódó, könnyen lebomló, ápoló hatású tisztítószer.

Safflorolaj-standolaj
A sáfrányos szeklice, vagy olajözön néven ismert növényből nyert olajat magas hőmérsékleten levegőtől elzárva főzve kapott standolaj

Levendulaolaj
A Földközi-tenger vidékén őshonos levendulából (Lavandel officinalis) vízgőz desztillációval előállított illóolaj.

Diófaolaj
Zsíros magolaj a kerti dió (Juglans regia) zöld terméséből. Festékanyagok nagyon értékes, félig száradó kötőanyaga

Eukaliptuszolaj
Az Ausztrál eukaliptuszfa örökzöld leveleiből vízgőz-desztillációval nyert éterikus olaj / illóolaj. Természetes tartósítószer

Egyéb Vegyianyagok >>>
Oldószerek
Színezőanyagok
Szárító adalékok
Lágyítók
Töltőanyagok
Alkoholok

Catechu
Az indiai cserakác (Gerbeakazie) besűrűsödött nedve. A barna színezékek növényi pigment alapanyaga. A barna színű fallazúrok, fallazúr viaszok színanyaga.

Bükkfa-cellulóz
Bükkfából klóros fehérítés nélkül előállított szerves, rostos telítőanyag. A falfestékekben és vakolatokban mechanikai stabilitást biztosít, és a fához hasonló reszorpciós (nedvszívó) képességet
biztosít

Mészhidrát
por formájú, oldott mész. Mészkő kiégetésével, és száraz oldásával készül. A mész az antik idők óta fontos kötőanyag: a mészhabarcs és a mészfesték alapanyaga.

Rezeda
Festőnövény. Az ipar sárga színezékek előállításához használja

Szalmiákszesz
Ammóniagáz vizes oldata. Vizespácokhoz keverjük, a beszívódás elősegítésére. Halványításnál, is használjuk. Növényi festékekhez szükséges vízben oldódó gyantaszappanok előállításához.

Szárítóanyagok
A növényi olajok száradási idejének csökkentésére adagolt ásványi eredetű (kobalt, kálcium, cirkónium) segédanyagok.
Ez a kombináció lehetővé teszi, hogy lemondjunk a szokásos mérgező - ólom és bárium tartalmú - nehézfém szárítóanyagok használatáról. Kevésbé pigmentált rendszereknél a szárítóadalék kalciumot sem tartalmaz

Titándioxid
Nagyon jó fedőképességű, nem mérgező fehér pigment falfestékekhez és fehér lakkokhoz. Természetes ás-ványokból – pl. rutilból – állítják elő, a festéktartalmú kísérőanyagok kivonásával.

Duzzadóagyag

Jellegzetesen nagy duzzadóképességű természetes ásvány (rétegszilikát).
Mint tixotrópizáló anyagot használják vizes bázisú és gyantaolaj tartalmú termékeknél. (tixotrópia= sok folyadékot tartalmazó, duzzadt gélek (liogélek) egy csoportjának azon tulajdonsága, hogy mechanikai hatásokra (rázás, keverés) megfolyósodnak, de a hatás megszűnése után egy idő múlva ismét
megkocsonyásodnak