Politúrozás anyagai

Ezen az oldalon a természetes, több évszázados hagyománnyal rendelkező felületkezelések anyagait mutatjuk be
 

A politúrozáshoz szükséges anyagok, eszközök>>>
Gyanták >>>
Állati eredetű (Sellak)
Növényi eredetű
Ásványi eredetű (megkövesedett növényi)
Viaszok >>>
Állati eredetű
Növényi eredetű
Ásványi eredetű
Olajok >>>
Száradó olajok
Félig száradó olajok
Nem száradó olajok
Kezeltolajok
Ásványolajok
Egyéb Vegyianyagok >>>
Oldószerek
Színezőanyagok
Szárító adalékok
Lágyítók
Töltőanyagok
Alkoholok

A politúrozáshoz szükséges anyagok, eszközök:

Felület előkészítése:
Csiszolópapír, Csiszolóvászon, Csiszolórács, Üvegpapír (120-as, 180-as, 240-es, 320-as). Parafás csiszolófa, filces csiszolófa. Melegvíz, azért hogy hamar elpárologjon. A cél a szálak felhúzása,
nem pedig a fa megdagasztása.

Tüzesítés:
Száradó kemény olaj, Csiszolóolaj, Lenolajfirnisz-kence (A lenolajhoz oxigént kevernek, a gyorsabb száradást elősegítve, főzéssel, vegyi úton, elektromossággal, pl.: elektrofirnisz.), Terpentinolaj (fenyőfa gyantájából készül), AURO Nr. 126 keményolaj,

Pórustömítés:
Tripoliföld, Habkőpor, finomra őrölt tengeri habkő, finomra őrölt téglapor.

Sellak:
Szilárd levelek, vagy bekevert oldat.

Politúr:
Denaturált szesz, alkohol. Gyantamentes sellak. Politúr alapoldat: 1 kg sellak 10 liter 95 %-os szeszben feloldva.

Denaturált szesz:
Etanol, etil-alkohol, borszesz, alkohol. Legalább 94%-os legjobb a 99%-os tiszta és vízmentes.

Polírozó olaj:
Gyorsan száradó parafinolaj. Régebben, lenolaj, Lenmagolaj, repce vagy olívaolaj.

Politúrozás:
Vatta, Gyapjúvatta, Gyapjúrongy, Finom lenvászon, Durva lenvászon, Gyapjúrongy. Lenvászon fényezőrongy, Gyapjú fényezőlabda. (Pl. gyapjú zokni). Ágynemű (De nem pamut, vászon!) a labda
felületére (Durva és finom).

Vissza az oldal tetejére >>>

Gyanták

Sellak.
Természetes gyanta, a legtöbb gyantaféleségtől eltérően nem növényi, hanem állati eredetű. Felületkezelésre az ókor óta kb.: ie. 1000 óta használják.

A sellak (gumilakk) Indiából, Thaiföldről származik, a Lacklaus (Tachardia lacca vagy Laccifer lacca) nevű, fákon tenyésző növényélősködő rovar, a (lakktetű) váladékából készítik. A levéltetű leggyakrabban az Aleurites laccifera és a Croton lacciferus növények (fikusz) hajtásaiból táplálkozik. Olyan növényeken él a mi kis tetűnk, melyek levelei tejszerű nedvet tartalmaznak. Indiai lakktetűnek, vagy forró égövi levéltetűnek, is nevezzük. A kis rovar, Délkelet-Ázsiában él, elsősorban Indiában és Thaiföldön.

Sellak többféle színe, attól függ, melyik a rovarok fogadó fa. A rovar leggyakrabban, kedvelt növényei: a fikuszok, ezen belül is a fügefélék; Tungfa; Aleurites laccifera; Croton lacciferus. Időnként, a rovarok hatalmas rajokban rajzanak. Megszúrja a fa kéregét, felszívja nedvet, és ezt tárolja a szervezetében. A nöstények csak ősszel hoznak létre egy hímgenerációt, amelyek ezt követően velük párzanak. A nőstény legtöbbször ősszel rakja le petéit, amelyek áttelelnek. A lárvák kora tavasszal kelnek ki, és kifejlődésükhöz 10 napra van szükségük. Ezzel tudják megtartani  genetikai változatosságukat. A nőstények párzás nélkül is szaporodnak szűznemzéssel tavasszal és nyáron. A nyári családalapító anyák (nem megtermékenyített nőstények), egy napon szűznemzéssel (Klónozással), akár 10 - 20 utódot tudnak a világra hozni, legyártani.

Az őszi peterakás után, a női tetvek kiürítik a szervezetükben felhalmozódott nedveket, és elpusztulnak. A hím tetűk, is testükből vöröses színű, sűrűn folyó nedvet választanak ki. Ez az anyag
vastagon beborítja a növény ágait, és pajzsként védi a lárvákat, levegővel érintkezve, megszilárdul. Kikelés után, a kicsik áttörik, a kemény kérget, és rajzanak. Csak körülbelül öt százaléka a  rovaroknak a hím. A nőstény a fő sellak termelő. Ez az anyag vastagon beborítja a növény ágait, ezért sokáig úgy hitték, hogy a gyantát a fa izzadja ki a tetű csípése következtében; ma már tudjuk, hogy ez a megtermékenyített nőstény rovar váladéka, mely az ivadékgondozást segíti elő. 1 kg sellakot kb. 300 000 tetű képes előállítani

Ez a gyanta körülveszi az ágacskákat és megkeményedik. Ekkor letördelik, vízben tisztítják s ritkán zsákokba téve, tűz mellett megömlesztik. A megömlesztett sellakot, mely a zsákokon  keresztül folyik, felfogják s kihűlve, vékony lemezek alakjában kereskedelembe hozzák. A sellak alkoholban oldódik, ebben a formában lakknak használható. A magas viasztartalmú sellakoldat nem átlátszó, az oldhatatlan viaszrészecskék miatt lágy gyöngyházfényű. Ülepítés után két fázisra különül el, alulra kerül a viaszos, a felülre a tiszta, átlátszó sellak. Politúrozásra a viaszt tartalmazó sellak az alkalmasabb; a viaszmentes sellak egyéb segédanyagokkal elegyítve, ecsettel, esetleg szórással hordható fel, tükörfényes felületet ad.

A sellak többféle minőségben és néven narancs, citrom, rubin. gránát, vér, fekete, fehér stb. kerül forgalomba. Gyakran hamisítják a sellakot kolofoniummal, gyantával. A hamisított sellak felismerhető a következő eljárással. Tiszta vízben feloldunk annyi konyhasót, hogy a finom porrátört kolofonium ússzon rajta. A porrátört sellakot ilyen sósvízbe öntjük és jól felkavarjuk. Ha a sellak kolofoniummal hamísítva van, akkor a kolofonium a víz színére felszáll, míg a sellak leülepedik. Ha az elégett sellak fokhagyma szagot terjeszt, akkor kénarsikummal világosítva van, tehát hamisított.

A jó sellak törési felülete homályos, bágyadt. Színe világos sárga s a szeszben könnyen oldódik. Fehér fák fényezéséhez fehér sellakot használnak, mely vegyi úton készül a rendes sellakból.
A fehér sellaknak nagy hátránya, hogy nem szabad a levegőn állni hagyni, mert szeszben oldhatatlanná válik, azért mindig víz alatt kell tartani, mielőtt szeszbe tennék, megtörjük, hogy könnyebben oldódjék.
Ha fehér sellak már állott és nem oldódik szeszben, akkor kevés faszesszel öntjük le, s mikor ezt feloldotta, rendes szesszel hígítjuk fel.

Kopál
A kopál név a "gyanta" szóból származik. Ez a gyanta különböző trópusi fákból csapolt lakkgyanták összefoglaló elnevezése.Az élő fákról gyűjtik, vagy mint fosszíliát bányásszák ( tévesen
ásványi eredetűnek tartották).A dammaragyantát és az indiai fenyőlakkot olykor szintén kopálgyantának nevezik.lló olajokkal keverve a kopálfirniszt és kopállakkot adják. A kopalmézgát Rhus
copalliná-bó is nyerik. Ez a gyanta alkoholban jól oldódik, és ideálisan egészíti ki illetve javítja a sellakot tulajdonságait.

Benzoe
Barnavörös, törékeny, kellemes vaniliaszagú, növényi eredetű gyanta, melybe gyakran tejfehér mandulaszerü darabok vannak behintve. A styrax bension Dryander nevü fának kiizzadt s
megszáradt nedve. A politúra oldathoz keverve lágyítja, és rugalmasabbá teszi a megszáradt, kész politúrozott réteget.A kézifényezés utolsó fázisánál erősen higított benzoe oldatot, és kevés
olajat használva, a sellakrétegből felszínre hozzuk, a mélyben maradt parafinolajat (Benzoe-Abziehpolitur).

Kolofónium (fenyőgyanta)
A terpentin száraz desztíllációja alkalmával marad vissza. Hegedűgyanta néven is ismert, s mint ez a név (a hangszerek ismerői számára már) jelzi, igencsak ragacsos.
Vissza az oldal tetejére >>>

Viaszok

Karnaubaviasz
A karnaubaviasz a legkeményebb viasz, keménysége túltesz a szintetikusan előállított viaszokén is.
A karnaubaviaszt a karnauba más néven kopernikusz pálma (Copernica cerifera Mart.) leveleit védő természetes viaszrétegből nyerik. A legértékesebb és legfontosabb növényi eredetű viasz.
A karnaubaviasz a természetes felületkezelő anyagok fontos növényi eredetű kötőanyaga. Önmagában nagyon kemény, fényes bevonatot ad, ezért és magasabb ára miatt elsősorban lágyabb
viaszok – pl. méhviasz - mechanikai tulajdonságainak javítására használják. A matt sellakpolitúrok fontos alapanyaga.
Vissza az oldal tetejére >>>
 

Olajok:

Paraffinolaj
A paraffin gyártásánál melléktermékül kapott sűrü folyadékból úgy készül, hogy azt kénsavval összerázzák és azután vakuumban átdesztillálják. A csontszénnel megtisztított P. szintelen,
A paraffin olaj tulajdonságai: nem szivódik be mélyen; jól csúszik; nem romlik.
A sellakpolitúrozás fontos segédanyaga, segíti a polírozólabda csúszását a sellakrétegen, utánna eltávolítjuk a felületből.

Nr.126 Keményolaj
A fafelület tüzesítéséhez használatos száradóolaj.
Összetétel: narancshéjolaj, lenolaj, lenolaj-, ricinusolaj-, faolaj-standolaj, dammárgyanta, cink-mész-, és kolofónium-glicerinészter, Co/Zr szárítóadalék (ólommentes).

Narancsolaj
A narancslégyártás során melléktermékként keletkező illóolaj. A desztillálással nyert, erősen illatozó alkotórészeket a parfümgyártásnál és aromaterápiában használják. A gyengébben illatozó „terpén részek” -et használják, gyanták és viaszok oldószereként.

Lenolaj
A festékgyártásban leggyakrabban használt és legismertebb növényi olaj. A len (Linium usitatissimum) magjából sajtolással (extrahációval) nyert zsíros, száradó olaj.A lenolaj önmagában
nagyon lassan szárad (3-8 nap), és erősen besárgul.
Szárítóadalék hozzáadásával a javított, finomított minőségű anyag a lenolajkence vagy firnisz

Lenolaj-standolaj
A lenolaj sűrűre főzésével előállított, hő hatására polimerizálódott változata. A főzést levegőtől elzárva, 290-300°C-on végzik. A standolajos bevonatok időjárás- és vízállósága lényegesen jobb, mint a lenolajé.

Vissza az oldal tetejére >>>
 

Egyéb Vegyianyagok:

Oldószerek, Színezőanyagok, Szárító adalékok, Lágyítók, Töltőanyagok

Buzérgyökér
A festőbuzér nevű növény gyökeréből származó magas vörös színtartalmú, erős színező hatású festék nyersanyag Dél-Európából és Iránból. A festőbuzér az indigó mellett az egyik legősibb
színezőanyag.

Alkoholok

Alkonek vízmentes ipari spiritusz
Vízmentes alkohol és ketonok keveréke. Alkohol tartalom 98% felett.
Magas alkoholtartalma és tisztasága az igényes alkalmazásokat is lehetővé teszi.
Alkoholos pácok, shellak és egyéb készítmények oldására, hígítására finommechanikai alkatrészek zsírtalanítására, továbbá égetési célokra alkalmas.
A termék gyakorlatilag vízmentes, ezért magas fényű politúrok készítésére különösen ajánlott.

Metilalkohol (faszesz). Víztiszta, színtelen folyadék. Vízzel, más alkohollal minden arányban elegyedik. Igen mérgező. A szervezetbe jutva kis mennyiségben, vakságot, nagyobb mennyiségben halált okoz. Jó oldószer, azonban éppen mérgező tulajdonsága miatt csak elvétve használják. Tűzveszélyes anyag.

Etilalkohol. Víztiszta, színtelen folyadék. Az összes természetes gyantákat és éterikus olajokat jól oldja. Tűzveszélyes.

Butilalkohol. (Butanol.) Színtelen, átlátszó, kellemetlen szagú folyadék. Vízzel nem elegyedik minden arányban. A cellulóz nitrát alapanyagú lakkok kitűnő oldószere. Tűzveszélyes, egészségre ártalmas anyag.

Denaturált szesz. Az ipari etilalkoholnak denaturáló anyagokkal (piridin, fa- szesz) élvezeti célokra alkalmatlanná tett keveréke. Színe: víztiszta, átlátszó, legfeljebb gyengén színeződött. Jellegzetes szagát a denaturáló anyag okozza. Felhasználható, mint a sellak és sok műgyanta oldószere, továbbá különböző cellulózlakkok hígítószereként. Gőzei huzamosabb ideig tartó belélegzéskor bódító hatásúak. A bőrfelületeket szárítja, ekcémát okozhat. Tűzveszélyes és az egészségre ártalmas.

Alkohol minőségi jellemzők:
- KÜLSŐ: víztiszta, átlátszó, enyhén kék folyadék
- SŰRŰSÉG 20 Celsius fokon: 765-810 kg/m3
- FORRÁSPONT TARTOMÁNY: 78.4–79.6 oC
- A termék minőségét korlátlan ideig megőrzi.

Vissza az oldal tetejére >>>