A ragasztással kapcsolatos fogalmak magyarázata

A ragasztási technológia során és a ragasztóanyagok előkészítésével kapcsolatban találkoztunk néhány olyan új fogalommal, amiről eddig nemigen hallottunk. A következőkben ezeket a fogalmakat megmagyarázzuk, hogy a helyes szakmai kifejezéssel tudjuk gondolatunkat és a tanultakat kifejezni.
    Kötőszilárdság alatt azt az összetartó erőt értjük, amely a két összeragasztott fafelület között ébred. Laboratóriumi vizsgálatához szabvány szerinti próbadarabokat alakítunk ki, és mérjük, hogy milyen erővel lőhet ezeket szétszakítani. Mérőszáma a ragasztott felület 1 cm2-ére eső erő (kp/cm-). Gyakorlati vizsgálatnál azt tanulmányozzuk, hogy a szétfeszített ragasztásnál hol következik be a szétválás a ragasztó felületében, vagy szálszakadással a fában. Általában akkor jó a ragasztó, ha a ragasztott felület legalább 70%-ában szálszakadás következik be.
    Rugalmas a ragasztóanyag, ha megpattanás nélkül követi a fa mozgását, továbbá a szerkezet igénybevételénél fellépő deformációkat. A műgyanta ragasztók ridegségét töltőanyagok és lágyítók hozzáadásával lehet javítani.
    Vízálló és főzésálló tulajdonságok vizsgálatához az összeragasztott próbadarabokat 24 órán át szobahőmérsékletű vízben áztatják, ill. 2 órás főzésnek teszik ki. Ha a ragasztóanyag vízzel, ill. főzéssel szemben nem ellenálló, akkor feloldódik (glutin enyvek), vagy megduzzad (kazein és PVAc ragasztók) és a ragasztás szilárdsága lecsökken, ill. megszűnik, és a rétegek szétválnak.
    Hideg—meleg—forró ragasztás fogalmát a ragasztás létrejöttéhez szükséges hőmérséklet határozza meg.
Hideg ragasztásról beszélhetünk, ha az üzemi hőmérséklet 15 - 30 °C között van és a ragasztott felületnél sem alkalmazunk semmi külön melegítést.
    Meleg ragasztásnál már a ragasztóanyagot vagy a ragasztott felületet melegítjük — esetleg mind a kettőt 30. . .70 °C közötti hőmérsékletre. Forró ragasztásnál a ragasztott felületet melegítjük 90. . .160 °C hőmérsékletre.
    Kontakt ragasztók. Míg a legtöbb ragasztó teljes megkötéséig szorítást igényel, addig a kontaktragasztók csak pillanatnyi (egyszeri) összenyomást, rádörzsölést, rá- simítást igényelnek. Ezután préselés nélkül bekövetkezik a ragasztó megkötése, ill. a felületek összeragasztása.
    Fazék-időnek azt az időtartamot nevezzük, ameddig a bekevert ragasztóanyag felhasználható marad az edényben vagy gépben.
    Nyitott-időnek nevezzük azt az időtartamot, ami eltelhet a ragasztófelhordás és a préselés között anélkül, hogy a ragasztóanyag addig bekötne, vagy megszáradna.
    Préselési idő az az időtartam, ameddig a ragasztott felületeknek összeszorítva kell lenniük.
    Kötési idő ami alatt a ragasztó teljes értékű kötése bekövetkezik. Ez nem mindig egyezik meg a préselési idővel. (L. pl. kontaktragasztók.)
    Edző vagy más néven katalizátor olyan adalék a ragasztóanyagokhoz, amely elősegíti annak megkötését.
    Töltőanyag vagy más néven tömítőanyag, szintén a ragasztóanyagokhoz keverhető adalék, amely növeli a ragasztóanyag szárazanyag-tartalmát, vagy csökkenti annak ridegségét. Célja lehet furnérozásnál az átütés veszélyének csökkentése is.
    Szárazanyag-tartalomnak nevezzük valamely ragasztóanyagban található szilárd részek súlyának arányát a teljes ragasztómennyiség súlyához viszonyítva.     Súlyszázalékban fejezzük ki. (Vizes diszperziós ragasztó esetében 3 órán át 105 °C-on szárítva kapjuk meg a szárazanyag-mennyiséget.)
    Viszkozitás egyszerűen megfogalmazva a ragasztóanyag sűrűségét, folyékonyságát jelenti. Többféle mérési módját használjuk ragasztóanyag-vizsgálathoz. Legismertebb az Engler-féle viszkozitás (132. ábra), melyet a glutin enyvek minőségi értékének meghatározásához használnak.
    Viszkozitásmérés Engler-féle viszkoziméterrel. A viszkozimérő egy kettős falú rézedény, melybe szabványban meghatározott sűrűségű (17,75%) enyvoldatot töltünk. Az enyvoldatot megfelelő hőmérsékletre (bőrenyv 40 °C, csontenyv 30 °C) kell beállítani, ezért a belső tartály vízfürdőben helyezkedik el, amely villamos fűtőszállal melegíthető. Az edény alján egy kis átmérőjű kifolyónyílás van, amely egy esztergályozott fapálcával elzárható. A szabvány szerinti hőmérséklet elérésekor — az elzárópálca felhúzásával — a kifolyás megkezdődik. Stopperórával mérjük a meghatározott mennyiségű (200 g) enyv kifolyási idejét. A kapott időértéket elosztjuk 20 °C desztillált víz kifolyási idejével és így megkapjuk a vizsgált enyv viszkozitását Engler-fokban.
    Műgyantáknál a viszkozitást egyszerűbb módon is meghatározhatjuk az ún. Ford pohárral (133. ábra). Ennek az egyszerű műszernek belső térfogata pontosan 100 ml. Az alján levő kifolyónyílás átmérője 2, 4 vagy 6 mm. A méréskor másodpercben mérjük az anyag kifolyási idejét és az a szám adja az anyag Ford-pohárral mért viszkozitását.