VIASZOS BEERESZTÉS

Viaszoldás, beeresztés, kikészítés.

A viasszal történő bedörzsölés egyike a legrégebben ismert fényezési eljárásoknak. A munkafolyamat aránylag egyszerű. A szakszerűen előkészített felületre viaszoldatot viszünk fel, majd az oldószer elpárolgása után a viaszt a fa pórusaiba bedörzsöljük. Ekkor tompafényű, selymes csillogású felületet kapunk, amely azonban sem nem vízálló, sem karcálló. Javítható a felületek minősége, ha a viaszhoz valamilyen, rendszerint kolofónium gyantát adagolunk, vagy a viasszal bedörzsölt felületet sellak- réteggel vonjuk be. Főleg tölgyfa bevonására használjuk.

Az ismert különböző viaszok közül legjobb eredményt a méhviasszal lehet elérni.
Bedörzsöléskor a terpentinolajban oldott viaszt vagy puha ronggyal, vagy rövidszőrű kefével kell felvinni a felületre. Meleg helyiségben történő száradás után a fölös mennyiségben felvitt viaszt tiszta, puha törlőronggyal távolítjuk el, majd a felületeket ugyancsak puha ronggyal átdörzsöljük. Átdörzsölés után puhaszőrű kefével addig keféljük a felületet, míg azon vékony, egyenletes viaszréteg marad, amely szép selymesfényű.

A viaszoldatot a következőképpen készítjük el: a viaszt gyalukéssel szétforgácsoljuk, s meleg terpentinben oldjuk. Egy másik eljárás szerint a viaszt vízfürdőn megömlesztjük, majd állandó keverés közben vékony sugárban adjuk hozzá a terpentint. A terpentinben oldott viasz mennyisége a kialakítandó felület fényétől függ. Tompább fény esetén több, míg selymesebb fény esetén kevesebb viaszt kell a terpentinben oldani.
Általában 1 liter terpentinben 100. . .120 g viaszt oldunk fel. Abban az esetben, ha a minőség megjavítása céljából kolofónium gyantát is adagolunk a viaszhoz, az összetétel a következő: 85 g viaszt és 15.. .25 g kolofóniumot kell oldani 1 liter terpentinben.
A viasszal történő bedörzsölésre nem használhatók a viaszhoz hasonló anyagok, mint például a paraffin.

A viaszolást főleg nagy csőedényű fák, mint pl. a tölgy és a szil bevonására használjuk. Ez a legegyszerűbb és legolcsóbb bevonat. Viaszolásra legjobb a terpentinben oldott méhviasz, amelyhez hogy a felület keményebb legyen, karnaubaviaszt adunk.  A viaszt bele lehet dörzsölni a fába vászondarabbal, utána bőrrel kell eldörzsölni. Ettől a nagyon fárasztó művelettől szép lesz a felület. Általában a viaszoldatot rövidszőrű ecsettel visszük fel. Vigyázni kell, hogy a viasz sehol se halmozódjék fel. Ha a felület megszáradt, ronggyal vagy ló- szőrrel átdörzsöljük, ami által gyönge fényt kap. Ha plüssel dörzsöljük, a bevonat selyemfényű lesz.A viasszal bevont felületek vízfoltokra, ujjlenyomatokra érzékenyek, ezért át szoktuk húzni vékony bevonattal, ami egyúttal a por ellen is jó védelmet nyújt. Fontos, hogy a bevonat felrakása előtt a felület már jól ki legyen száradva.

 A viaszlapra általában sellakbevonatot viszünk fel. Ennek nem szabad vastagnak lennie. A sellakoldatot labdával szálirányban visszük fel a faragott felületre finom ecsettel.